Post Mortem
2010.10.12. 15:46
Post Mortem
Magyar cím: Halottszemle
Készítő: Microids
Megjelenés: 2003
Műfaj: horror, nyomozós, misztikus, noir
Grafika: 800x600 3D / 3D renderelt
BEVEZETŐ:
Következő "áldozatomat" keresve a Still life c. játékon akadt meg a szemem, amit egyszer már végigjátszottam, de nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy jó kis izgalmas nyomozós játék volt. Elhatároztam, hogy ez lesz a következő, amit újra végigviszek, mikor eszembe ötlött, hogy ennek a játéknak volt egy előzménye is, mégpedig a Post Mortem, ahol a Still life főhősnő nagyapját irányíthattuk. Így hát, hogy tartsam magam az időrendhez, nekiálltam a Post Mortemnek.
HÁTTÉR:
A Microids nem ismeretlen a kalandjátékosok körében, hiszen egy évvel a Post mortem előtt már a Syberia című játékukkal bizonyították, hogy van mit keresniük a piacon, ugyanis az említett játék máig sok toplista előkelő helyén szerepel. A készítők azonban nem akarták megismételni előző sikerük receptjét, hanem egy teljesen más stílusú és hangulatú kalandba kezdtek. Így született meg a misztikus, nyomozós, film noir hangulatot árasztó horror játék, a Post mortem.
 |
| A borús párizsi éjszaka megadja a afilm noir alaphangulatot |
JÁTÉKMENET:
A játékban a főszereplő szemszögéből, első személyben követjük figyelemmel a történéseket, egyedül beszélgetéseknél látjuk kívülről a karaktereket. Minden egyes helyszínen van több pont, ahol állhatunk és ekkor 360 fokban tudjuk forgatni a kamerát, így belátva a teljes területet. A helyszínek között egy térkép segítségével közlekedhetünk, ami a tárgylistánk mellett foglal helyet. A játék során egy időre egy másik karaktert irányítva az ő szemszögéből is megnézhetjük a történet egy részét. Másik érdekesség, hogy többféle út van az egyes dolgok megoldásához, attól függően, hogy egyes helyeken mit csinálunk, ezen kívül négyféle befejezése is van a történetnek.
TÖRTÉNET:
1920, egy esős éjszaka Párizsban. A kamera átvonul a házak felett, majd belesünk egy elegáns hotel ablakán. Pezsgősüveg az asztalon, szétdobált ruhák a bútorokon. Átlesünk a hálószobába, ahol egy pár hancúrozik az ágyban, amikor is az ajtó kinyílik és egy pestisdoktor maszkos figura lép be rajta egy hatalmas késsel a kezében. Az ünneplés vérfürdőbe torkollik.
 |  |
| Az Orphée hotel | A gyilkos színre lép |
Hősünk Gus McPherson, visszavonult amerikai magánnyomozó, specialitása a furcsa, szokatlan ügyek felgöngyölítése. Jelenleg párizsban festőként keresi a kenyerét, mivel korábban belekeveredett egy ügybe és emiatt felhagyott a bűnüldözéssel. Épp legújabb művéhez kezdene hozzá, mikor is valaki bekopog az ajtaján. Egy csinos nő az, aki Sophia Blake néven mutatkozik be és egy fontos üggyel bízza meg a volt nyomozót: nővérét és annak férjét brutálisan meggyilkolták. A Whyte házaspárt hotelszobájuk ágyában találták meg, egymás mellett ülve, fejükkel az ölükben és egy-egy aranyérmével a szájukban. Sophia nem bízik a rendőrségben és ismeri a nyomozó pár ügyét, így reméli, hogy meg tudja találni az elkövetőt. Mivel elég sok pénzt ajánl, így Gus belemegy az üzletbe. A biztonság kedvéért megejt egy telefont egy ismerősének, hogy nézzen utána Sophiának, majd felkapja vázlatfüzetét és elkezdi a nyomozást.
 |
| Gusnak váratlan látogatója érkezik az éjszaka közepén |
***SPOILER***
Nyomozónk első útja a rendőrség, hogy mégis tisztában legyen, hol tart éppen a nyomozás. A köpcös rendőrtiszt nem engedi be a főnökéhez, amíg valami bizonyítékkal nem tud szolgálni, de egy üveg borral lekenyerezve azért sikerül megszereznie tőle a szemtanúk vallomását. Ebből megtudjuk, hogy többen is láttak egy gyanús alakot azon az éjszakán. A szállodánban kiderül, hogy az alak egész este a bárban ült, majd a liftesfiúval beszélgetett, aki mára felmondott. Az alak a gyilkosság után elrohant, tehát ő az elsőszámú gyanúsított. A házaspár szobájába bejutva találunk egy összetört fiolát, amiben valami lila lötty volt, a fürdőszobában fekete hajfestékre utaló nyomokat, illetve egy karikagyűrűt, amibe a Fay név van vésve. A közeli bisztróban megtaláljuk a liftesfiút, aki elmondja, hogy az alak a házaspár felől kérdezősködött. Gus a vallomások alapján rajzol egy fantomképet a gyanúsítottról, aki épp akkor lép be az ajtón. Ahogy meglátja a nyomozót a sráccal, egyből elrohan, Gus pedig utána. Sajnos az üldözés sikertelen, mert az alak épp elkapja a villamost és sikeresen elmenekül. Irány a rendőrség, ahol a fantomképet megmutatva kiderül, hogy az egy másik magánnyomozó, akit Hellouinnak hívnak. Gus meglátogatja a magánnyomozó irodáját, ahol meg is találja Hellouint a padláson rejtőzve, ahol elmeséli nekünk a sztoriját.
 |  |
| A "segítőkész" őrnagy | A gyanúsított sikeresen elmenekül |
Hellouin bőrébe bújunk, akit egy gazdag bankár, De Allepin bízott meg, hogy kutassa fel az Eaton testvérpárt, Pault és Graciet, akik elloptak tőle egy értékes tárgyat. A nyomozó meglátogatja Eatonékat, akik a házinéni szerint egyáltalán nem testvérek és már jó pár napja leléptek fizetés nélkül. Hellouin azért beles a lakásba, ahol több érdekes dolgot is talál. Egy pszichológus, Dr. Kaufner névjegyét és egy levelet, amit egy bizonyos Fay írt. Ebben szó van egy szervezetről, a Rózsakereszt testvériségről, aminek a vezetője De Allepin és Dr. Kaufner is tagja. Fay leírja tervét, hogy beépül a szervezetbe és megtudja, hol van Baphomet feje.
 |
| Eatonék lakása |
A nyomok egy étterembe vezetnek, ahol a személyleírás alapján kiderül, hogy Whyte néven volt asztalfoglalásuk és nem készpénzzel, hanem egy hotel számlájára fizettek. Ezek szerint Eatonék a Whyte álnevet használják. Helouin ellátogat a hotelbe, ahol a liftes fiútól megtudja, hogy három napja vannak itt, és hogy a nő nemrég vörösre festette a haját. A nyomozó estig vár, míg a pár megérkezik és kíváncsian meglesi a szobájukat. Az ajtó résnyire nyitva van, így beles, ahol nagy lila füstben meglátja, ahogy egy maszkos ember levágja a nő fejét egy hatalmas késsel. A nyomozó hanyatt homlok menekül, majd az irodája padlásán rejtőzik el.
 |
| Hellouin búvóhelye |
Gus elhiszi a sztorit, de épp ekkor érkezik a rendőrség, akik követték hősünket, és letartóztatják Hellouint, mint elsőszámú gyanúsítottat. Gus otthon levelet kap, amiben kiderül, hogy megbízónknak, Sophia Blakenek nincsen testvére, tehát hazudott. Egy étterembe elhívva elárulja az igazságot: De Allepin ellopta Baphomet fejét a férjétől, aki ebbe beleőrült és öngyilkos lett. Ezért bízott meg két amerikai csalót, Fay és Jerome Johnsont, hogy szerezzék vissza neki. Sikerült beépülniük a Rózsakereszt testvériségbe Eaton néven és megszerezni a relikviát, majd Whyte néven jelentkeztek be a hotelbe. Úgy látszik a gyilkos így is rájuk talált. A gyanú tehát a testvériségre terelődik. De Allepin házánál Gus nem jár sikerrel, mert nincs otthon senki, ráadásul az ajtó egy fura zárral van ellátva. Gus Kaufnernél is próbálkozik, aki szintén nincs az irodájában, de így körbe tud nézni. Talál is pár fura háromszöget, ami kiderül, hogy De Allepin házának a kulcsai. Így szabad az út, hogy körbenézzen ott egy kicsit. Az irodában rálel egy szerkezetre, mely egy titkos ajtót nyit meg a könyvespolcok között. Ez a ház alatti katakombákba vezet, ahol megtalálja a tetthelyen talált fura lila anyag készítéséhez való fiolákat, illetve De Allepin holttestét is.
 |  |
| A testvériség főhadiszállásán | De Allepin már egy ideje holtan fekszik |
A katakomba tele van sírokkal egészen a 13. századig visszamenőleg. Gus talál még egy titkosírást is amit megfejtve fény derül a titokra: De Allepin igazából egy Simon Lebel nevű figura, aki 1255-ben született. Alkímiával kezdett foglalkozni és hamarosan rátalált az örök élet titkára. Baphomet feje segítségével a lelkét át tudta ültetni egy másik emberbe. Az első transzmigrációt 1305-ben sikeresen végrehajtotta, de sajnálatos módon beleszeretett az áldozata lányába, Adeline-be. Ez a szerelem máig elkísérte, de nemrég a lány újra feltűnt. Gus öszerakja a dolgokat és rájön, hogy Fay Johnson volt az, aki Adeline szerepébe belebújt, és így sikerült megszereznie a fejet. De Allepin ezért állt bosszút rajtuk. De mivel De Allepin holtan fekszik, azt jelenti, hogy Lebel azóta újabb transzmigrációt hajtott végre. Gus hazamegy, ahol egy újabb levél várja. De Allepin nevében írta valaki, hogy elrabolta Sophiát és csak a fejért cserébe hagyja meg az életét. Közben újabb haláleset történt, a bisztró tulaját is megölték. A nyomok egy metróállomásra vezetnek, ahol Gus megtalálja Baphomet fejét. Nyomban de Alepin házához siet, ahol rátalál Sophiára fejjel lefelé felkötve a csillárra, majd megjelenik Dr. Kaufman egy pisztollyal. Gus próbálja felvilágosítani, hogy a tudományába teljesen beleőrült és gyilkos vált belőle, de Kaufner hajthatatlan, így a nyomozó a földhöz vágja a fejet, majd leüti az orvost. A rendőrség is hamarosan megérkezik, akik letartóztatják Kaufnert és szabadon engedik Hellouint.
|  |
| A föld alatti katakombában | A nyomok egy metróállomásra vezetnek |
 |  |
| Baphomet feje egy ládában | Kaufnerre nem hat a szép szó |
***SPOILER VÉGE***
GRAFIKA:
A hátterek renderelt 3D képek, elég szépen kidolgozottak, közel fotórealisztikusak, habár sajnos kicsit életlenek. Ami negatívum és elég zavaró is, hogy az emberek bele vannak rajzolva a háttérbe, nem mozognak, így a pályákon egyáltalán nincs élet. A felvehető tárgyak 3D-s modellek, emiatt kicsit kilógnak a háttérből. Látványra nem szép, de legalább a pixelvadászat emiatt lecsökken. A szereplő karakterek is 3D-s figurák, de a gyengébbik fajtából, mivel elég elnagyoltak és négyzetesen vannak felépítve, tehát kicsit csúnyák. A karakterek beszédanimációja se a legjobb, mivel nem a szöveg szerint mozog a szájuk, hanem csak úgy random. Ráadásul a főszereplő alig nyitja ki a száját, néha úgy látszik nem is beszél. Dialógus közben a karakterek folyamatosan ugyanazt a mozgáskombinációt végzik, ami egy idő után idegesítő. Ami végre egy pozitívum, hogy az átvezető videók szépen megvannak csinálva, habár ebből nincs túlságosan sok.
 |  |
| A kávézó emberek teljesen élettelenek | A karakterek és tárgyak "kiugranak" a háttérből |
IRÁNYÍTÁS:
A pályákat a főszereplő szemszögéből látjuk ahol az egér mozgatásával tudunk körbenézni, teljesen szabadon. Egyes helyeken a kurzor átváltozhat nagyítóvá, fogaskerékké, vagy kézzé, attól függően, hogy mit lehet éppen az adott dologgal tenni. Sajnos a mozgás korlátozva van, mivel minden helyszínen van pár rögzített pont ahol állhat a karakter. A pontok között a cipőtalp kurzorral tudunk váltani. Ez véleményem szerint egy 2003-as játékban elég kevés, jobb lett volna, ha pl. a billentyűzet segítségével szabadon mászkálhatnánk. Egyes pályákon a látószög túl kicsi, ami zavaró lehet, illetve sok felesleges pályarész van, aminek semmi szerepe nincs, csak összekötő helyszín. A pályákon sajnos nincs interakció, tehát nem nézhetünk meg bármit, csak a használható dolgokkal lehet mahinálni. A jobb gombbal a tárgylistánkat tudjuk előhozni, ami az alsó vékony sávban jelenik meg, sajnos egy sorban, ami miatt sokat kell scrollozni, ha sok tárgyunk van. A tárgyainkat nem lehet megnézni, csak föléjük mozgatva a kurzort kiírja a nevüket, bal gombbal pedig kézbevehetjük őket. Tárgykombinációra szintén nincs lehetőség. A tárgylista mellett található a térkép, amivel a helyszínek között közlekedhetünk, és a jegyzetfüzetünk, amiben a fontosabb dokumentumok, gyanúsítottak leírásai, vallomásai kaptak helyet, illetve itt tudunk menteni is. Ami kicsit zavaró, hogy a talált dokumentumok ezen kívül a tárgylistánkba is bekerülnek, amik csak feleslegesen foglalják a helyet.
 |  |
| A tárgylistánk, a térkép és az opciók | A használható dolgokon a kurzor megváltozik |
Ami még rosszabb, az a dialógusok kezelése. A válaszható opciók lapfüleken vannak, így azokon lépkedve tudjuk csak megnézni a lehetőségeket. A szövegeket sajnos nem lehet elnyomni, ami azért idegesítő, mert a karakterek elég lassan beszélnek, így elég sokáig tart egy-egy konverzáció. További negatívum, hogy néha megjelennek olyan kérdések, amik olyan dolgokra vonatkoznak, amikről még nem is volt szó. Példának okáért már a játék legelején, amikor először találkozunk Sophiával, akkor lehet kérdezni a meggyilkolt húgáról, holott még el se mondta, hogy megölték. Ráadásul vannak olyan dialógusok, ahol ha nem bizonyos sorrendben kérdezünk, akkor értelmetlen lesz a beszélgetés, teljesen elveszítjük a fonalat.
 |
| Egyedül a dialógusok közben látjuk a főszereplőt |
FELADVÁNYOK:
Feladványból sokféle van, de nem túl sok. Főleg a beszélgetések után kapunk új helyszíneket, ahol tárgyakat, írásokat találhatunk. A tárgyhasználós feladatok logikusak és elég könnyűek is. Van benne pár minijáték-szerű feladvány, mint pl két festmény összehasonlítása, rejtett ábrák keresése egy képen, fantomkép rajzolás. Ez utóbbi elég nehézre sikeredett, mert nagyon sok összetevőből lehet választani, ráadásul elég sok illik rá a tanúvallomásokra, így inkább csak találgatni lehet vele. Ráadásul a tanúk se segítenek, hogy hasonlít-e az ábra, csak ha teljesen megegyezik, akkor mondják, hogy ő az.
 |  |
| Két festményen kell megtalálni az eltéréseket | A fantomkép rajzolásnál elég sok lehetőség van |
Az tetszett, hogy egy-egy feladatra több megoldás is létezik. Pl.: van két zárt ajtó, viszont a zárfeltörő készletet csak egyszer tudjuk használni. Ilyenkor a másik ajtón való bejutásra mást kell kitalálnunk. A játék vége felé van egy nagyon nehéz feladvány is, amihez alaposan meg kell figyelnünk több dolgot is. Pixelvadászat előfordul, de szerencsére nem vészes, mert a felvehető tárgyak kicsit kilógnak a hátterekből. A játék nem túl hosszú, inkább csak a beszédek hosszúsága lassítja le, de pár óra alatt végigvihető.
 |  |
| Egy pepecselős feladvány | Kódfejtés |
 |  |
| Sok kis részletet kell összeraknunk... | ...hogy végül megoldhassuk a legnehezebb feladványt |
HANGOK, ZENE:
A zene a korhoz és a hangulathoz is jól illik, sejtelmes, ijesztős, néha jazzes, helyenként pedig nyomasztó. A játék közepétől azonban pár percenként felcsendül egy pár másodperces dallam, amit nem tudtam hova tenni. Elején még tetszet, de a játék végére már idegesítőnek találtam. A szinkronok vegyesek, van benne jó is, gyengébb is - sajnos pont a főszereplő az, aki elég érzelemmentesen és monoton beszél. Szinte az összes szereplő francia akcentussal beszél, ami egy idő után zavaró lehet.
ÖSSZEFOGLALÁS:
A játék története nagyon jó, izgalmas és fordulatos, akár egy filmben is megállná a helyét. Az elágazó történet miatt pedig többféleképpen is végigvihetjük a sztorit. A zene nagyon jól illik a játékba, sokat hozzáad a hangulathoz. Sajnos azonban ez az összes pozitívum, ami elmondható a játékról. A csúnya karakterek, az elnyomhatatlan, lassú beszédek, kissé idegesítő animációk, a körülményes irányítás és a kevés, de nagyon nehéz fejtörő nagyon lehúzza az összképet. Egy kicsit több törődéssel sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Ráadásul a témája és műfaja miatt csak egy szűk rétegnek ajánlható.
ÉRTÉKELÉS: 6 PONT
EGYÉB:
A játék indításával nem volt gond, stabilan futott.
A magyarítást ismeretlen fordító készítette, a következő linkről lehet letölteni:
Magyarítások portál
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kaland-Játék-Kockázat · http://kjkk.blog.hu 2011.03.19. 10:12:12