THE DIG

Magyar cím: Az ásatás
Készítő: LucasArts
Megjelenés: 1995
Műfaj: sci-fi
Grafika: 320x200, 2D / 3D renderelt

BEVEZETŐ:
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a The Dig a LucasArts legalulértékeltebb kalandjátéka, ráadásul nem is lett akkora siker, mint a korábbi játékaik, pedig megérdemelte volna. Ennek oka valószínűleg az, hogy ez az első teljesen komoly kalandjátékuk, egy ízig-vérig scifi kaland. Humornak még nyomát se lehet felfedezni benne, ami egy teljesen 180 fokos fordulat a cég eddigi irányvonalához képest (Monkey Island, Sam & Max, Maniac Mansion), akiknek még a komolyabb témájú játékaik is tele voltak vicces beszólásokkal (Full throttle, Indiana Jones). Mindenesetre a játék megtalálta szűkebb célközönségét, mivel sokak szerint máig ez a legjobb LucasArts kaland. Ezt bizonyítja az is, hogy még egy regény is született belőle Alan Dean Foster tollából.

A játékot még jó 10 éve elkezdtem egyszer, de az első nehezebb kódfejtős résznél abba is hagytam. Idáig váratott magára a végigjátszás.
 

HÁTTÉR:
A játék alapötlete nem mástól, mint Steven Spielbergtől származik, aki saját tévésorozata, az Elképesztő Történetek egyik epizódjához talált ki egy tervet. A sztori a Tiltott bolygó és A Sierra Madre kincse filmek keresztezéséből született meg, de az akkori technikai lehetőségek miatt nem lett leforgatva. Később Spielberg újra elővette ötletét és megmutatta barátjának George Lucasnak, mivel nagyon tetszett neki a(z akkor még) LucasFilm Games által készített Indiana Jones és az utolsó kerszteslovag kalandjáték. Nem titkolt vágya volt, hogy ötletéből hasonló kalandjáték készülhet. Habár hosszú munka árán, de 6 év alatt ez meg is valósult - elkészült a The Dig.
A játék címe arra utal, hogy egy teljesen új civilizációt fedezünk fel a bolygón és azt próbáljuk megérteni, feltárni - mint egy ásatásnál. Viszont belső poénként van a tárgylistánkban egy ásó, amit elég sokszor kell használni ezzel is utalva az ásás (dig) szóra.

TÖRTÉNET:
A sztori egy borneói megfigyelőállomáson kezdődik, ahol egy azonosítatlan tárgyat fedeznek fel a Föld felé közelíteni. A NASA-nál megállapítják, hogy egy hatalmas aszteroida az, melynek pályája pont keresztezi a Földet, így menthetetlenül elpusztítva azt. Az aszteroidát Attilának nevezik el a hunok vezére után, aki végigpusztította Európát. A tudósok egyetlen lehetőséget látnak az ütközés elkerülésére, mégpedig hogy nukleáris töltetekkel eltérítik Attilát és Föld körüli pályára állítják. Ehhez egy öt fős legénységet jelölnek ki, akik az Atlantis űrsiklóval indulnak a mentő küldetésre. (A sztori eddig meglepően hasonlít az Armageddon c. film cselekményére, ami viszont pár évvel később készült). A csapat tagjai: Boston Low parancsnok, Ludger Brink geológus, Maggie Robbins újságíró, illetve egy NASA technikus és a pilóta.

A legénység az indulás előtti interjún	Attila

 
A játékba ott kapcsolódunk be, amikor az űrsikló elérte Attilát és elkezdődik a feladatunk, mégpedig a nukleáris töltetek elhelyezése az aszteroidára. Ez egy úgymond oktató rész, ahol az irányítással ismerkedhetünk meg, hisz semmilyen bonyolult feladvánnyal nem találkozunk még. Érdekesség, hogy mivel az űrben vagyunk bárhova tudunk menni a pályán, nincs az a hagyományos megkötés a mászkálásban. Low parancsnokot fogjuk irányítani, két társunk Maggie és Brink pedig végig velünk tart. A csapat többi tagjával rádión tartjuk a kapcsolatot, mely a tárgylistában foglal helyet. Miután a tölteteket elhelyeztük, felrobantottuk és sikerült pályára állítani az aszteroidát, hőseink észreveszik, hogy annak belseje üreges, így elindulnak jobban megvizsgálni.

A legénység megkezdi a küldetést	Az aszteroida üregében

*** SPOILER ***

Itt kezd komolyabbra fordulni a történet, hisz az üregben nem természetes eredetű, fémből készült alakzatokat találnak, amikről kiderül, hogy gombok, melyek egy alagutat nyitnak meg még mélyebbre az aszteroida belsejébe. Természetesen hőseink bemennek az alagútba (hisz Low parancsnok titkos utasítást kapott korábban ilyen esetre), ahol egy mesterségesen kialakított csarnokba kerülnek. A náluk lévő fém táblákat a megfelelő helyre helyezve a csarnok átalakul egy átlátszó "űrhajóvá" és elrepíti hármukat egy idegen bolygóra!

Felocsúdva kezdeti meglepetésükből megállapítják, hogy a bolygó levegője ember számára is belélegezhető, így megszabadulnak űrruháiktól és felfedezőútra indulnak. Hamarosan rájönnek, hogy teljesen körül vannak zárva egy nagy fallal, amit képtelenség megmászni, így a környéken körülnézve próbálnak megoldást találni a hazajutásra. Rátalálnak egy több ezer éve lezuhant idegen űrhajóra, amiből véletlen kiszabadítanak egy szellemet, ami úgy látszik mutatni akar nekik valamit egy földhalomra szállva. Brink elkezd ásni, viszont beszakad alatta a talaj és beesik egy mély gödörbe. A többiek utána másznak, de Brinken már nem tudnak segíteni, aki az eséstől életét vesztette.

Az első levegővétel	Az idegen űrhajó

Brink zuhanása...	...és halála

 
A résen át egy ősi civilizáció által épített épületbe kerülnek, amit teljesen elleptek a fura világító növények. Maggie és Low megbeszélik, hogy különválnak és úgy fedezik fel az építményt. Maggie hamarosan egy könyvtárra lel, és elhatározza, hogy ott marad tanulmányozni az idegen kultúrát és próbálja megfejteni, hogy mi történt az őslakosokkal. Low közben felfedezi az épület reaktorát, amit bekapcsol, így a talált kódpálca segítségével ki tudja nyitni az előtérben lévő ajtókat, melyek mindegyike egy barlangrendszerbe vezet. Az egyik ilyen ajtó mögött fura zölden fénylő kristályokat talál, amit kipróbálva Brinken nagy meglepetésére életre kelti őt! A kristályokat elnevezik életkristálynak csodálatos képességük miatt. Viszont Brink ezután elég furán kezd viselkedni, okosabbnak és egészségesebbnek érzi magát, majd egy kristálylelőhelyet találva jó nagy adag kristályt felmarkolva elrohan.

A könyvtár	A reaktor

Út a vezérlőterembe	Az életkristály tároló

A továbbiakban Low folyamatosan felfedezi a barlangokat, rájön a szerkezetek működésére, amik fényhidakat képeznek a szigetet körülvevő öt torony és a sziget közepén lévő Szem között.

A sziget széle	Vízalatti kutatás

Végül rátalál egy idegenre is, akit egy üvegpiramis őriz. Egy életkristály segítségével felélszti, de mivel nem érti meg a nyelvét, Maggiehez fordul, akit közben elrabol egy hatalmas pók-szörny. Low megkeresi Brinket, hogy segítesen kiszabadítani Maggiet, de a férfi az egyik torony tetején egy saját élet-kristály termelő gépet készít, és úgy látszik teljesen megőrült, rabjává vált a kristályoknak. A parancsnok csak a kristályok ellopásával képes rávenni Brinket, hogy menjen vele. Együtt kiszabadítják Maggiet, majd Brink újra lelép ezúttal az összes kristállyal.

Az üvegpiramis	Maggie a pókszörny fogságában

Maggie közli ezután, hogy megfejtette az idegen írást és tudja hol található az a fémdarab, ami az utolsó ajtó kinyitásához kell. Ezt meg is találják, viszont Brinket nem akarják itthagyni, így felhívják, mire kiderül, hogy beszorult a keze egy résbe, ahová egy kristály esett, és Lowék segítségét kéri. Low végül csak a keze levágásával tudja kiszabadítani Brinket, aki viszont nem akar elmenni innen - csak a kristálykészítő gép jár a fejében és a hihetetlen tudás, aminek a birtokába került.

Brink keze beszorult a hasadékba

Maggienek sikerül megértenie az idegent, aki elmagyarázza, hogy ő az utolsó példánya a fajának, aki itt maradt a bolygón, azért, hogy figylemeztesse az ide érkezőket a kristályok veszélyességére, amik tönkretették a népét. Eredetileg azért alkották őket, hogy meghosszabítsa az életet, de hamar a rabjává váltak, akárcsak azt Brinknél is láttuk. A hazajutásról érdeklődve a lény elmondja, hogy csak a népe tudna készíteni egy olyan űrhajót, ami hazavinné őket, de ők egy másik dimenzióban ragadtak, utánuk menni nagyon veszélyes. Hőseink mégis vállalják a feladatot, viszont ehhez egy gépet kell beindítani, amihez kristályok kellenek. Azonban Brink elvitte az összes kristályt, így egy újabb próbát tesznek, hogy szerezzenek tőle párat, minek során Brinket annyira felidegesítik, hogy Low-val bírkózva leesik a szikláról.

Brink és a kristálykészítő gépezete	Brink lezuhan a szikláról

Most, hogy már birtokukban vannak a kristályok, Maggiék üzembe helyezik a gépet, ami viszont nem kap elég energiát. Maggie mászik fel, hogy megigazítsa a szerkezetet, de egy energiahullám lelöki őt a magasból. Halálán még megígérteti Low-val, hogy őt nem éleszti újra a kristállyal. A Szem előtt még egy utolsó őr vár a parancsnokra egy idegen állat személyében, akit könnyen kicselez. Low végül egyedül belép a dimenziókapun, ahol megtalálja az idegen népet, akik ott ragadtak és nem találták a haza vezető utat. Miután sikeresen hazavezeti őket, az őrző újjáéleszti Maggiet és Brinket is, aki megszabadult a kristály-függésétől, viszont nagyon megöregedett. Az idegenek hamarosan egy új űrhajót építenek, amivel hőseink hazarepülnek új élményekkel és tapasztalatokkal.

A dimenziókapu vezérlője	A Szem

Az utolsó őr	A dimenziókapu

(A játéknak van egy alternatív befejezése is - ha Maggiet mégis felélesztjük az életkristállyal, akkor leugrik ő is a szikláról és a végén, amikor az őrző visszahozza, akkor mérges lesz Low-ra).

***SPOILER VÉGE***

GRAFIKA:
Sokan szidták a játékot az elmaradott grafikája miatt, ami szerintem még mai szemmel nézve is nagyon szép. A hátterek mintha festmények lennének - az idegen tájak, idegen építmények nagyon el lettek találva. A karakterekre se lehet panasz - a kis felbontás ellenére tökéletesen ki lehet venni az arcokat, mimikákat, az animációk pedig szinte tökéletesek, élethűek. Az átvezető videókban mintha egy rajzfilmet néznénk - habár kissé elüt magától a játéktól, azért szépen meg van csinálva. Egyes helyeken, illetve átvezető filmeken pedig 3d renderelt animációkkal is találkozhatunk, amik jól beleillenek a játékba, még valósághűbbé téve a cselekményt.

Az egyik 3D renderelt animáció

IRÁNYÍTÁS / FELADVÁNYOK:
Az irányítás az eddigi LucasArts játékoktól eltérően a végletekig leegyszerűsített lett: a bal gombbal tudunk menni, illetve a tárgyakat használni, a jobb gomb pedig a tárgylistát hozza elő. A tárgylistában ugyan van egy nagyító ikon, ami a dolgok megvizsgálására szolgál, de ezt szinte nem is kell használni, mivel a legtöbb dolgot a bal gombbal úgyis csak megnézni tudjuk. A leegyszerűsített irányítás miatt azonban nincs olyan sok lehetősége a játékosnak, mivel csak egy dolgot tehet mindennel. Ha egy használható dolog fölé visszük az egeret, akkor a kurzor kékre változik és a neve megjelenik a képrenyő alján. A bal alsó sarokban van még egy "i" betűs gomb, ami szintén a tárgylistát hivatott előhozni, viszont ez teljesen felesleges szerintem, hiszen a jobb gombbal ugyanezt meg tudjuk csinálni, ráadásul néha zavaró is. A tárgylista eléggé egyszerű kinézetet kapott, egy átlátszó négyzetrácsot, ami azért annyira nem tetszetős.

A tárgylistánk

A dialógusok a Sam & Max-ben már korábban alkalmazott képes módszerrel zajlanak: alul megjelenik kis négyzetekben egy kérdőjel, egy felkiáltójel, egy stoptábla, illetve azoknak a témáknak a képei, amikről az adott játékrészben tudunk kérdezősködni, beszélni. A kérdőjellel egy általános kérdést tehetünk fel, a felkiáltójellel mondunk valami véleményt, a stoptáblával pedig befejezzük a beszélgetést. Ez a fajta dialógus sokaknak nem tetszik, mivel nem tudjuk mit is fog mondani, kérdezni konkrétan a karakter.

A dialógus

A játék során összeszedhető tárgyak főleg idegen dolgok, amiket a bolygón találunk, így felhasználásuk nem mindig logikus, inkább csak próbálkozásra ösztönöznek. A feladványok vegyesek, főként logikai dolgok, alakzatok, kódok megfejtése, gépek beüzemelése. Egy-két nehéz feladvánnyal találkoztam csak (pl. az idegen lény csontvázának összerakása), a többség elég egyszerű, adja magát, pixelvadászat is csak kevés helyen volt.

A játék talán legnehezebb feladványa...	...és a legegyszerűbb

A játék nehézsége igazából abban rejlik, hogy a barlangok eléggé hasonlóak egymáshoz, nem mindig emlékszünk, hogy egy helyszínt melyik ajtón belépve érünk is el, így néha lehet, hogy eltévedünk. A játék közepes hosszúságú, én segítség nélkül kb. 5 óra alatt vittem végig.

HANGOK / ZENE:
A zenére nem lehet panasz, hisz Michael Land írta, aki már több LucasArts játéknál is bizonyította tehetségét (Monkey Island, Indiana Jones, Star Wars) fülbemászó dallamaival. A hangzása olyan, mintha egy teljes zenekar adná elő és akár egy filmben is megállná a helyét - emiatt is filmszerű jelleget köcsönöz a játéknak, így még hangulatosabbá téve azt.
A szinkronhangok is tetszettek, jó minőségűek, mindenkihez nagyon jól illik a saját hangja - Low a kemény, kissé mogorva, Brink az akcentusos, Maggie a határozott.

ÖSSZEFOGLALÁS:
A játék hangulatos, a grafika és az animációk nagyon szépek még mai szemmel nézve is, a zene is megadja a kellő atmoszférát, hogy valóban egy idegen bolygón érezzük magunkat. Az irányítás nagyon egyszerű, a tárgylista kinézete és használata viszont már nem annyira nyerte el a tetszésemet. A játékmenet az elején még izgalmas, mindig új ajtók mögött felfedezni a területet, viszont a végére könnyen megunható, hogy a barlangok szinte ugyanúgy néznek ki, ráadásul folyton vissza kell térni a kiinduló folyosóra. A tárgylista se valami izgalmas, szinte csak vésett pálcák, állati csontok, különböző színű és formájú kristályok lesznek nálunk. A történet is valószínűleg csak a scifi kedvelőket fogja meg igazán, akit nem érdekel a téma, az lehet, hogy unalmasnak fogja találni, főleg, hogy még humor sincs a játékban.

ÉRTÉKELÉS: 7 PONT

EGYÉB:
A játékhoz Dunstan készített magyarítást, mely letölthető a következő oldalakról:
Dunstan oldala
AdventureGames

A játék futtatásához a ScummVM programot ajánlom, melyről a következő bejegyzésben lesz szó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.