Gemini rue

Magyar cím: Gemini bánat
Készítő: Joshua Nuernberger
Megjelenés: 2011
Műfaj: scifi, akció, nyomozós, noir
Grafika: 320x200

BEVEZETŐ:
Régóta tervezem már, hogy írok egy amatőr kalandról is, de csak most láttam elérkezettnek az időt erre. Ugyanis idén jelent meg a Gemini Rue című kalandjáték, ami olyan kiemelkedően sikerült, hogy egy független kiadó, a Wadjet Eye Games egyből felkarolta. Az előzetesekből ítélve tényleg nem egy tipikus amatőr játék, a grafikát és a beígért újdonságokat egyaránt tekintve.

HÁTTÉR:
Joshua Nurnberger a Gemini Rue készítése előtt még csak egy játékot tett le az asztalra, a La Croix Pan című háborús játékot. Ez a rövid kaland még 2007-ben készült és 4 pályából állt összesen. Már ebben is volt, ami kitűnt a szokványos kalandjátékokból, mégpedig egy mesterlövészes rész. Mindkét játék az ingyenes Adventure Game Studio nevezetű programmal készült, de ezúttal Joshua egy teljes estés kalandot rakott le elénk.

JÁTÉKMENET:
A játék nagy része két helyszínen játszódik, a Barracus bolygón és a Hetes központ nevű intézményben, így két főszereplőt irányíthatunk külön-külön. A szereplők között bármikor válthatunk, így ha megunjuk az egyik pályán a bolyongást, akkor a másik helyszínen folytathatjuk a kalandozást. A játék nem mentes az akciórészektől sem, így többször kerülünk olyan helyzetbe, hogy lövöldöznünk kell, vagy éppen ládákat tologatnunk. Az utcákon elhelyezett konzolokon kiegészítő információkat kaphatunk a játék világáról, így jobban bele tudjuk élni magunkat a szituációba, főhősünk kommunikátorán pedig minden eddigi adatot tárol, így akkor se felejtjük el a dolgokat, ha egy hétig nem folytatjuk a játékot.

Egy-egy tipikus kép a Hetes központról és Barracusról

TÖRTÉNET:
Egy laboratóriumban nyit a kép, ahol három tudós vesz körbe egy fura szerkezetet, amiben egy ember ül. A fiú nem más, mint egyik hősünk, akit az egyik férfi Delta hatosnak nevez. Egy női hang a háttérben figyelmeztet, hogy a memóriatörlés pár másodpercen belül elkezdődik. A beszédfoszlányokból megtudjuk, hogy hősünk újra meg próbált szökni, ezért szükséges az eljárás. Delta hatos semmiképp se tud szabadulni, így a műtétet végrehajtják.

Delta hatos emlékeit eltávolítják

***SPOILER***

A kép vált a Gemini rendszerben lévő esős, folyton borús Barracus kolóniára. Másik főhősünk, Azriel Odin, egy volt bérgyilkos várja öt éve nem látott barátját, Matthius Howardot, aki már egy órája késik. Közben felhívja a bolygó körül keringő társát, Kane-t, hogy még egy órát várjon, mert elmegy inkább megkeresni a férfit. Azriel hamarosan kinyomozza, hol lakik barátja, így a házához megy, ahol megtudja a telefonszámát. Matthius a telefonban egy új helyen beszél meg találkozót, és megtudjuk, hogy Azriel a testvéréért jött a bolygóra, aki állítólag Howarddal van.

A Barracuson állandóan esik az eső

Eközben Delta hatos egy intézményben találja magát minden emlék nélkül. Az összes helyiséget kamerákkal figyelik és egy hangosbeszélőn az Igazgató dirigál a bentlakóknak. Megismerjük pár rabtársát, Baldert, Sayurit és Gisellet, akik őt Charlienak hívják, és kiderül, hogy hősünk már több szökési kísérletet is végrehajtott, ezért törölték a memóriáját. Azonban emiatt újra kell kezdenie fegyveres kiképzését, ami miatt állítólag az intézetben van.

Akár egy börtön

Azriel közben odaér a találkozóhelyre, ahol megtudja régi barátjától, hogy a testvérét elkapták, de szerencsére rakott rá egy nyomkövetőt. A beszélgetést egy lövés szakítja félbe. A helyi maffia, a Boryokudan emberei üldözik Howardot, így a két férfinak menekülnie kell. Azriel szól Kane-nek, hogy szálljon le az űrhajóval, így sikerül megmenekülniük. A hajón Howard beüzemeli a nyomkövetőt, de csak azt sikerül kideríteni, hogy a Nebula rendszerbe vitték Azriel testvérét. Itt van az úgynevezett Hetes központ is, de a pontos helyét nem tudják, ezért a Boryokudan segítségét kell kérniük.
Eközben Charlie kideríti, hogy Giselle újabb szökést kísérel meg és persze vele akar tartani. Ehhez megszerzi a fegyvert a kiképzőközpontból, majd beszervezi Sayurit is.
Azriel ezalatt visszatér a Barracusra, hogy beépüljön a Boryokudanba. Az információhoz azonban meg kell szereznie egy elveszett kábítószerszállítmányt. Hősünk küldetése alatt megismer egy lányt, aki nem hagyja, hogy visszaadja a kábítószert a maffiának. Azriel így leszámol az utánaküldött maffiózókkal, majd az adatok birtokában a lánnyal együtt felszáll az űrhajóra. Sikerül megtudni a Hetes központ koordinátáit, így útnak indulnak.

A maffia főnöke egy feladattal bíz meg az információért cserébe

A Hetes központban közben megkezdik a szökést, azonban Balder közbelép és elkapja Charliet. A fiú csak úgy tud megmenekülni, hogy egy gőzcsappal szétégeti Balder arcát. A menekülők már közel vannak a célhoz, mikor Balder utoléri őket és lelövi Gisellet és Charliet is, csak Sayurinak sikerül a menekülés.

A szökés tervezgetése

Azrielék elérik a Hetes központot és behatolnak. Az intézmény kihaltnak tűnik, így a számítógéphálózatról próbálnak adatokat nyerni. A lány is keres valakit. Elmondja, hogy az ő neve Sayuri és egy Delta hatos nevű srác adataira kíváncsi, aki segített neki megszökni. Ekkor közbelép egy hang. Az igazgató a hangosbeszélőn felfedi az igazságot: Azriel nem más, mint Delta hatos. A Boryokudannak képezték ki, mint bérgyilkos, de amikor kilépett, bekapcsolt nála egy biztonsági emlék, ami szerint van egy elveszett testvére, aki miatt képes visszatérni a Hetes központba. Azriel nem hisz neki, mivel Matthius, a barátja már régóta ismeri. Hőseinket elkábítják és Azrielen újabb memóriatörlést hajtanak végre, Sayurit pedig egy cellába zárják. Kiderül, hogy Kane is ott van, akit Matthius kapott el. A lánynak sikerül kiszabadulnia és megtalálja Azrielt is. Ekkor belefutnak Matthiusba, aki elmondja, hogy ő igazából Balder, és most végre bosszút állhat a férfin. Hősünk lelövi, majd leszámol az igazgatóval is, és Sayurival együtt felrobbantják a központot.

***SPOILER VÉGE***

GRAFIKA:
A grafika kis felbontású, felidézi a 90-es évek kalandjátékait. A rajz és a színezés elég hanyagnak, odavetettnek tűnik első pillantásra, de az összhatás mégis nagyon meggyőző, tökéletesen illik ehhez a noir scifi hangulathoz. A karakterek mozgása kissé darabosnak tűnhet, de hozzá lehet szokni.

A grafika nagyon jól megadja a hangulatot

IRÁNYÍTÁS:
Az irányítás elég egyedire sikeredett: a bal gomb a szokásos mászkálásra való, viszont a jobb gombbal kattintva egy dologra előjön a kezelőfelület, ami tartalmazza az interakciókat, illetve a tárgylistánkat is. Az interakciók között is találhatunk egy újdonságot, mégpedig a láb gombot. Ezzel lehet nemes egyszerűséggel rúgni, amit még egy kalandjátékban sem láttam (kivéve a készítő előző játékát).

A teljes kezelőfelület egy kattintásra előjön	A dialógusoknál kulcsszavakból választhatunk

A játékban több helyen is találkozunk akciórészekkel, mint lövöldözés, vagy tárgyak tologatása, ahol a billentyűzet megfelelő gombjait kell használnunk az irányításhoz. A használható tárgyak fölé mozgatva az egeret, a kurzoron megjelenik annak neve. A dialógusok Sierra stílusban zajlanak, ahol az alul megjelenő kulcsszavak közül választhatunk, majd a beszélő arcképével együtt láthatjuk a mondanivalóját.

A beszélgetéseknél láthatjuk a szereplők arcképét	Fegyverhasználati oktatás

Egy elég idegesítő dolog viszont a játékban, ami korai Sierra kalandokra volt jellemző, hogy ha valamit akarunk használni, akkor előbb oda kell menni, mert a karakter magától nem fog, inkább mondja, hogy nem vagyok elég közel. Ezt egy kis plusz munkával ki lehetett volna küszöbölni.

FELADVÁNYOK:
A feladványok nagyon sokrétűek, majdnem minden típusú fejtörő megtalálható, kivéve a tárgyak kombinációja, ami a kezelőfelület miatt nem lehetséges. A rejtvények nem túl nehezek, pár helyen fordul elő olyan feladat, amiben kicsit el lehet akadni. Kalandozásunk során egy-két minijátékot is meg kell majd oldanunk, amik szintén ötletesek. Pixelvadászat csak elég kevés helyen fordul elő, mivel egy-egy pályán elég kevés a használható dolog és azok elég szembetűnőek. A játék pont megfelelő, közepes hosszúságú.

Logikus gondolkodást kívánó rejtvények

HANGOK, ZENE:
A hangok elég jók a játékban, főleg a Barracus bolygón, ahol folyamatosan esik az eső, megadva az alaphangulatát a játéknak. Zene nem túl sok van, de azok rendben vannak, a sztorihoz illő melankolikus, zongorás, trombitás dallamok. A szinkronok is nagyon jók lettek, de ez el is várható, hisz szinte mindet profi színészek vették fel.

ÖSSZEFOGLALÁS:
A játék nagy erőssége a történet, ami egy filmben is megállná a helyét. Sajnos ez vezet a hátrányához is, hogy emiatt egyes feladványok teljesen kilógnak a sztoriból és úgy érezzük, csak azért vannak benne, hogy azért játék maradjon a játék. A két helyszín és szereplő közötti váltás nagyon jó ötlet, és az akciójelenetek is frissítenek a játékmeneten. A grafika, a hangok és zene összhatása nagyon jó hangulatot ad a játéknak, ami talán a legjobb amatőr kalanddá teszi, amivel eddig játszottam, ajánlom mindenkinek kipróbálásra.

ÉRTÉKELÉS: 8 PONT

EGYÉB:
A játék simán futott, semmi gond nem volt vele. Magyarítás eddig még nem készült hozzá.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.