Resonance

Magyar cím: Rezonancia
Készítő: XII Games (Vince Twelve)
Megjelenés: 2012
Műfaj: sci-fi
Grafika: 640x480, 2D

BEVEZETŐ / HÁTTÉR:
Nagy örömömre az amatőr játékkészítők nemhogy veszítenének lelkesedésükből, hanem ellenkezőleg, egyre igényesebb munkákat adnak ki a kezük közül. Erre egy újabb példa a 2012-ben megjelent Resonance, amit ugyanaz a Wadjet Eye Games jelentetett meg, mint az előtte egy évvel készült Gemini Rue-t, melyről korábban már írtam is. A Resonance is hasonló stílusban mozog - science fiction, alacsony felbontású grafikával - és ugyanúgy az Adventure Game Studio nevű programmal készült. Elkövetője Vince Twelve, egy amerikai fiatalember, aki előtte nem készített még teljes játékot, csak technikai demókat, melyekkel már akkor is próbálta az AGS határait feszegetni és valami olyat alkotni, amit eddig még senki. A Resonanceben ez a tapasztalat meg is mutatkozik, mert rengeteg újítás fedezhető fel benne. De lássuk is magát a játékot.

JÁTÉKMENET:
A játék egy kitalált városban, Aventine-ben játszódik a közeli jövőben. A történet elején és végén még lineárisak a pályák, viszont a középső részben a meglátogatandó helyszíneket a város térképéről választhatjuk. Ezek a játék során bővülnek, tehát egyre több helyet járhatunk be. A játékban négy főszereplő van, amíg megismerjük őket mindegyiküket külön-külön irányíthatjuk, de mire összefűződnek történetük szálai, már egyszerre játszhatunk velük, váltogatva köztük.

TÖRTÉNET:
Egy tévétudósítással nyitunk, amiben a világ fővárosait ért idegen eredetű támadásokról számolnak be, majd 60 órát visszaugrunk az időben.

Egy fiatal tudóst, Eddingset telefoncsörgés ébreszti vasárnap kora reggel. Főnöke, egy bizonyos Morales professzor keresi, és izgatottan kérdezi a számításairól. Ed megerősíti, hogy mindenben igaza volt, majd a prof elmondja, hogy meg akarja semmisíteni a kutatás összes eredményét. Ed megpróbálja lebeszélni a feldúlt professzort, majd elindul, hogy személyesen beszéljen vele.

Edet váratlanul érte a vasárnap reggeli hívás

***SPOILER***

Ed a metrón megismerkedik egy lánnyal, Annával, majd áramszünet lesz, így az alagúton át mászik ki a felszínre, ahol látja, hogy a közelben valami füstöl. Kiderül, hogy munkahelye az, a Juno labor.
Ugrunk egy másik helyszínre, ahol egy hekker az áramszünetet kihasználva próbál betörni egy adatbázisba a kórházban. Egy Antevorta nevű project után nyomoz, amiről kiderül, hogy az összes ember DNS információját tartalmazza.
Ed eközben megérkezik a laborhoz, majd a helyszínre érkező Benett nyomozó segítségével bejutnak. Meghökkentő látvány tárul a szemük elé: a falon egy hatalmas lyuk tátong, Morales pedig végtagok nélkül hever a földön.

Azonnal hívják a mentőket, majd a kórházban kiderül, hogy a professzor a nővér nagybátyja, aki nem más, mint Anna a metróról. Az öreg utolsó szavai Annához, hogy találja meg a páncéltermét, a nagybátyjánál van a kulcs. Ed beavatja a lányt és nyomozót a kísérleteikbe: egy Rezonancia nevezetű eszközt fejlesztettek, melynek lényege, hogy egy részecskét kettéválasztanak, majd amikor elengedik őket, akkor az ütközésnél hatalmas energia szabadul fel - minél messzebbről engedik el őket, annál nagyobb. Bennett egyből megsemmisítené, mert ez egy potenciális fegyver, viszont Ed ragaszkodik a tudományos oldalához. A nyomozó kiszúrja, hogy valaki kihallgatja őket - Ray Abbott, a hekker az, aki elmondja, hogy újságíró és szeretne csatlakozni az ügyhöz. A csapat közös erővel kideríti, hol van Morales páncélterme.

Bent találnak egy írást Moralestől, miszerint ne bízzanak a rendőrségben. Ray leüti Bennettet, Ed pedig elveszi a fegyverét. Anna megtudja az írásból, hogy Morales volt az igazi apja, így a nevelőapja sírjáról le tudja olvasni a széf kódját. Ed kérleli, hogy ne semmisítse meg a terveket, mert nagy hasznára válna a tudománynak, de Anna úgy dönt, hogy túl veszélyes. Ed lelövi a lányt, Ray és Bennett pedig az utolsó pillanatban el tudnak menekülni.
Ed lakásán megtalálják az eszközt, amivel megölte Moralest, és a rajta lévő telefon alapján beazonosítják, hol van. A kórházhoz vezetnek a nyomok. Ray rájön, hogy az Antevortát akarja megsemmisíteni. A legalsó szinten találnak is egy újabb eszközt, majd a tetőre mennek, ahol Ed már vár rájuk.

Elmondja, hogy az Antevorta embere volt és ők kérték, hogy férkőzzön Anna közelébe és szerezze meg a Rezonanciát, de már nem bírja tovább, így meg akarja az egész adatbázist semmisíteni. Ray úgy intézi, hogy Ed a két eszköz közé kerüljön és a férfi mit sem sejtve magát semmisíti meg. Az Antevorta titokban az egész világon Rezonanciatámadásokat indít, és politikai hatalmat nyernek azáltal, hogy elhitetik az emberekkel, hogy csak ők állíthatják meg a terrorizmust. Ray megírja a blogjában az igazságot, így az Antevorta lebukik és hamarosan közellenségé válnak.

***SPOILER VÉGE***

GRAFIKA:
Úgy látszik mostanában egyre nagyobb divat a játékoknál, hogy a 80-as, 90-es években használt felbontást, stílust használják a készítők. Ez valakinek bejön, valakinek nem, számomra nagyon hangulatossá tud varázsolni egy játékot a jó minőségben elkészített pixelgrafika. A Resonance-re pedig nagyon is jellemző az igényesség, hiába a kis felbontás, a pályát és karakterek nagyon részletgazdagok és szépen megvalósítottak. Egy-egy új helyszínre érkezve az ember elkalandozik a pálya részletein.

A grafika részletességét sokáig lehet tanulmányozni

Az animációk se rosszak, viszont itt már meglátszik, hogy amatőr játékról van szó, sajnos túl sokat nem foglalkoztak a mozgásokkal. Ez főleg a járásanimációnál tűnhet fel, ami kicsit darabos és egyes helyeken elég rosszul van használva - pl. a lépcsőmászásnál is normál járásban mennek az emberek, ami elég hülyén néz ki. Beszédnél a szereplők feje felett szövegbuborékok jelennek meg, amik képregényes hatást kölcsönöznek a játéknak.

A karakterek képregényes stílusban, szövegbuborékokban beszélnek

IRÁNYÍTÁS:
A játék hagyományos jobb-bal gombos irányítású, ahol a jobb gombbal vizsgálhatunk meg dolgokat, ballal pedig használhatjuk azokat. Viszont a játéknak van egy korszakalkotó újítása is, mégpedig a memória. A tárgylistánk mellett helyet kapott még két legördülő rekesz, az egyik a hosszú- a másik a rövidtávú memóriánk. A hosszútávú memóriában vannak a sztorival kapcsolatos dolgok, itt bármikor visszanézhetünk korábbi történéseket egy kis ablakban. A rövidtávú memóriába pedig mi magunk húzhatunk dolgokat, amiket később mondjuk egy beszélgetésnél felhasználhatunk. Ez egy nagyon jó ötlet, mivel arra ösztönzi a játékost, hogy gondolkodjon és ne csak elnyomogassa a dialógusokat, mint sok más kalandjátékban. Nagyon sok feladvány is kapcsolódik ehhez a lehetőséghez, ezáltal egy újszerű játékélményt adva a kalandozóknak. A fő panel mellett található a négy karakter képe, amikkel válthatunk a szereplők között.

A rövidtávú memóriából is választhatunk beszédtémát.	Szabadon választhatunk a négy szereplő közül

FELADVÁNYOK:
A feladványok elég sokrétűek, a hagyományos tárgyhasználaton kívül előfordul többféle logikai, kódtörős, vagy útvesztős feladat is. Mint korábban említettem több rejtvény is kapcsolódik a memória használatához, amivel vagy vissza kell emlékezni egy korábban történt dologra, vagy egy más helyszínen látott tárgyról kell beszélnünk valakivel. Mivel négy irányítható karakter van, többször előfordul olyan feladat, amit közösen kell megcsinálni a szereplőknek, sőt a különböző tulajdonságaik miatt egyes feladatokat csak bizonyos karakter képes véghezvinni, ami megint sok lehetőséget ad a játékban.

Benett a rendőrségen, Anna pedig a kórházban tud szabadon tevékenykedni

Összességében el lehet mondani, hogy a feladványok nagyon jól felépítettek, logikusak, kapcsolódnak a történethez és nem túl könnyek, vagy nehezek (egy két kivételtől eltekintve).

HANGOK, ZENE:
Zene nem sokféle van a játékban és nem is egy komoly zenekar adja elő őket, de néha fülbemászó muzsikákat hallhatunk, amiket még játék után is dúdolgatunk. A háttérhangok is épp minimális mértékben vannak jelen. A szinkronok viszont amatőr játékhoz képest nagyon jól sikerültek, szinte minden karakter profi színvonal szólal meg és teljesen beleélhetjük magunkat a játékba általuk.


ÖSSZEFOGLALÁS:
A Resonance minden várakozásomat felülmúlta. Eleve egy jó játékra számítottam, de még annál is jobbat kaptam. Kellemes grafika, izgalmas történet, egy teljesen újfajta kezelőfelület, logikus és érdekes feladványok. Ha negatívumot is kéne említenem, akkor a kevés zenét és a nem túl jó animációkat hoznám fel, de ezek eltörpülnek a játék érdemei mellett.

ÉRTÉKELÉS: 9 pont

EGYÉB:
A játék stabilan futott, nem volt gond vele. Magyarítás eddig még nem készült hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.