A vampyre story

Magyar cím: Egy vámpír történet
Készítő: Autumn Moon Entertainment
Megjelenés: 2008
Műfaj: humoros, horror
Grafika: 1204x768, 2D/3D

BEVEZETŐ / HÁTTÉR:
A 80-as, 90-es évek a kalandjátékok fénykora volt, s ezek életre keltésében a LucasArts volt az egyik, ha nem a legnagyobb élenjáró cég. Sajnos a 2000-es évek elejére, ahogy a kalandjátékipar haldokolni kezdett, a cég is felhagyott ezek készítésével. Szerencsére pár munkatársuk nem így gondolta, így kiváltak a cégből és önállóan kezdtek munkába. Bill Tiller is közéjük tartozott, akit leginkább a The Dig és a The Curse of Monkey Island nevű, nagy sikerű játékok háttérrajzolójaként ismerhettünk meg. Ő alapította meg 2002-ben az Autumn Moon Entertainmentet, melynek keretein belül próbálta újra feléleszteni a kalandjátékokat. Első játékuk a Vampyre Story, melynek sajnos elég hányattatott sorsa volt. 2004-ben jelentették be, de a folyamatos pénz és taghiány miatt négy évig tartott az elkészítése. Az eredetileg sorozatként tervezett játéknak sajnos így is csak az első része jelent meg eddig.

JÁTÉKMENET:
A játék során az operaénekesből lett vámpírhölgyet, Monát fogjuk irányítani, akit végig elkísér hűséges társa Froderick, a denevér. Ez egy nagyon jó húzás volt a készítők részéről, hiszen a pimasz állatka folyamatosan kommentálja cselekvéseinket, hozzászólásainkat, ami rengeteg poén forrása, nagyon jól ellensúlyozva a néha kicsit idegesítő Monát. A pályák nem túl változatosak, hisz csak egy kastélyban és egy kis faluban fogunk tevékenykedni, ezért nem is túl nagy a bejárható terület.

TÖRTÉNET:
Erdélyben (azaz pontosabban Draxylvaniában) járunk az 1800-as évek végén, ahol Mona de Lafitte rabságát tölti a Varg kastélyban. Mona karrierje pedig jól indult Párizsban, ahol épp kezdett befutni, mint operaénekesnő, mígnem egy bizonyos Shrowdy von Kiefer báró bele nem szeretett. Mona viszont nem viszonozta az érzelmeit és a báró - akiről kiderült, hogy egy vámpír - megbabonázza és magával viszi kastélyába. Egyik nap azonban, mikor az alacsony növésű báró vérbeszerző körútjára megy a közeli faluba, egy vámpírvadász elintézi. Eljött az esély Monának a szökésre!

***SPOILER***

Mivel a kastély egy tó közepén áll, így csak csónakkal lehetséges a partra jutás, viszont Shrowdy a csónakház kulcsát elrejtette. Mona és Froderick így hát bejárják a kastélyt, hogy megszerezzék a kulcsot. Kutatásuk alatt megismerik többek között Rufust a vízköpőt, Edgart a hollót, Frankiet a patkányt és bandáját, majd bejárják a kastélyt pincétől padlásig, azaz pontosabban a kínzókamrától a laboratóriumig.

A kínzókamrától kezdve a toronyig bejárhatjuk az egész kastélyt

Sajnos azonban Shrowdy szelleme visszatér, hogy megakadályozza hőseinket a szökésben, így Monáék egy gólemet keltenek életre, hogy megszabaduljanak a bárótól. Miután a tóban élő szörnyeteget is sikeresen lerázzák, egy faluba érnek, ahol egy cigány jósnő, bizonyos Madame Strigoi segít nekik, hogy utazásra alkalmas eszközöket szerezhessenek. Ő tanítja meg Monát a vámpírok egyik legfontosabb képességére, a vérszívásra.

Madame Strigoi és a vámpírok kézikönyve

A lány ezt ki is használja a faluban elszaporodott rendőrfelügyelők és egyéb nemkívánatos elemek eltüntetésére, meg persze nem utolsó sorban saját éhségének csillapítása miatt. A falubéli kalandokba Shrowdy természetesen újra beleszól, de hőseink könnyen túltesznek rajta. A báró ezért keményebb cselhez folyamodik, megszállja Madame Strigoit és félrevezeti Monát, egyenesen jóbarátja, Riga Mortis, az őrült tudós karjaiba.

Mona első áldozata	A falu és pár lakója

***SPOILER VÉGE***

GRAFIKA:
A játék grafikája ötvözi a 2D-s kézzel rajzolt háttereket a 3D-s karakterekkel, habár az eredeti tervekben még a szereplők is két dimenziósak voltak. Talán a technikai haladás és a könnyebb animációk érdekében váltottak stílust, de ennek eredménye ízlés kérdése. Személy szerint én jobban örültem volna, ha marad full 2D-s az egész játék, mivel a 3D-s karakterek nem valami tökéletesen kidolgozottak, így picit kilógnak a játékból. A hátterekre viszont nem lehet panasz, gyönyörű, kézzel rajzolt, hangulatos pályákat kapunk.

Gyönyörűen megrajzolt, hangulatos helyszíneken kalandozhatunk

IRÁNYÍTÁS:
A játék a The Curse of Monkey Island-ből ismert verb coin irányítást használja, ami abból áll, hogy a bal gombot nyomva tartva egy adott dolgon egy helyi menü jelenik meg, ahol választhatunk a rendelkezésre álló cselekvések közül, mint nézni, használni, beszélni. Ráadásul ez a menü stílusosan egy kereszt alakjában jelenik meg. A három alapfunkción kívül kapunk még egy negyediket, ami egy nagyon érdekes újítás, mégpedig - mivel vámpír a főszereplőnk - a denevérré válás. Ez egy nagyon jó kis funkció, mivel szűk, illetve magas helyekre úgy is be tudunk jutni, hogy egyszerűen átváltozunk és odarepülünk. Az egér bal gombjával a tárgylistánkat tudjuk előhozni, ami szintén stílusosan egy koporsó. Itt is találunk egy nagyon érdekes újítást, mégpedig hogy Mona nem minden tárgyat vesz fel, amit csak meglát, hanem a nagyobb dolgokat megjegyzi, így annak csak egy szellemképe kerül be a tárgylistánkba, majd amikor használnánk, akkor egyszerűen visszamegy érte. Ez egy logikus elgondolás volt a készítőktől, hiszen kalandjátékban sokszor dilemmát okoz, hogy pl. hogy is tud valaki elrakni a zsebébe egy létrát, vagy miért vesz fel olyan dolgokat, amiről nem tudja biztosan, hogy kelleni fog.

A stílusosan kereszt formájú helyi menü	és a koporsó a tárgyainknak

Ha valakivel beszédbe elegyedünk, akkor egy közeli képet kapunk a tárgyaló felekről és alul jelennek meg a választható opciók. Mivel sokszor fontos információk hangzanak el, így a már letárgyalt opciók nem tűnnek el, hanem újra megkérdezhetjük őket, viszont ezek már elszürkülve jelenek meg alul, ezzel jelezve, hogy erről már volt szó. Két hasznos billentyűről még beszélni kell. Az egyik a space, amivel Mona egyből a kijelölt helyre ugrik, így ilyenkor nem kell végignéznünk ahogy végigcaplat a pályán. A másik pedig a tab billentyű, amivel minden pályán megnézhetjük, melyek azok a dolgok, amikkel csinálhatunk valamit.

Beszélgetésnél közeli képet kapunk a felekről	Egy gombnyomásra megtekinthető hotspotok

FELADVÁNYOK:
A feladványok főleg tárgyhasználatból állnak, egy-két logikai, vagy megfigyelős rejtvény fordul csak elő benne. A fejtörők nagy része elég összetett, jó odafigyelés és több tárgy is kell a megfejtésükhöz. Ráadásul pár logikátlan, illetve túlbonyolított feladvány is előfordul. Ezek miatt elég nehézre sikerült a játék, kezdő kalandjátékosoknak semmiképp se ajánlanám. Pixelvadászat nincs benne, minden tárgy elég jól látható helyen van, sőt kicsit ki is ugranak a háttérből, ráadásul a tab billentyűvel meg is tudjuk nézni, hol vannak egy adott pályán.

Csak pár esetben találkozunk logikai, vagy megfigyelős feladvánnyal

HANGOK, ZENE:
A játék zenéjéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, nagyszerűen sikerült, talán elmondható, hogy a játék legjobb része. A muzsikát egy portugál úriember, bizonyos Pedro Macedo Camacho komponálta, akire bevalottan nagy hatással volt John Williams és Michael Land is. Háttérhangokból nem túl sok van, de azok kellemesen illenek a játékba. A szinkronok is nagyon jól sikerültek, néhány esetben lehet csak felfedezni, hogy több szereplőnek is ugyanaz a színész adta a hangját, de ez nem zavaró. Egyedül talán a főhősnő, Mona magas hangja lehet egyeseknek irritáló egy idő után.


ÖSSZEFOGLALÁS:
A játék nagyon hangulatos, a háttérrajzok szemgyönyörködtetőek, a szövegek viccesek és erre még a zene is rádob egy lapáttal. A legnagyobb hibája, hogy túlságosan rövid. Igaz, hogy sorozatnak készült, de mivel nincs hír a folytatásról így négy év után se, így egy lezáratlan történetet kapunk csak. A másik ami nem nyerte el a tetszésemet a kicsit kidogozatlan 3D karakterek.

ÉRTÉKELÉS: 8 PONT


EGYÉB:
A játékhoz Rowland készített magyarítást, amit a Magyarítások portálról tudtok letölteni. Sajnos amikor én próbáltam, akkor néhány helyen textúrahibákat okozott, így nem tudtam letesztelni a minőségét.
A futtatással nekem nem voltak gondjaim, viszont több helyen olvastam olyan bugokról, ami miatt nem lehet végigjátszani a játékot, emiatt ajánlatos a sűrű mentés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.