The Book of Unwritten Tales

Magyar cím: A meg nem írt mesék könyve
Készítő: King Art
Megjelenés: 2009
Műfaj: fantasy, humoros
Grafika: 3D

BEVEZETŐ / HÁTTÉR:
Be kell valljam, alapból nem szeretem a 3D kalandjátékokat. Talán azért, mert a 3D térhódítása okolható a kalandjátékok leáldozásáért, vagy talán mert eddig csak csúnyán megvalósított 3D kalanddal találkoztam. Mindenesetre amikor megláttam az első képeket "A meg nem írt mesék könyvéből", akkor éreztem, hogy ez a játék fogja megváltoztatni a véleményemet. Sajnos a játék először csak a készítők anyanyelvén - németül jött ki és több, mint két évet kellett várni, hogy elkészüljön az angol verzió. Természetesen már a demóval is nagy örömmel játszottam, de mivel nem sokat értettem belőle, így túl sokat nem haladtam vele, csak megtapasztalhattam a hangulatot, amit a játék áraszt magából. Szerencsére 2011-ben vége lett a tűkön ülésnek, hiszen megjelent az angol verzió, így most már teljes erőbedobással vethettem magam A meg nem írt mesék könyvébe. Pillanatokon belül kiderül, hogy megérte-e a nagy várakozást.

JÁTÉKMENET:
A játék érdekessége, hogy négy főszereplő van, így természetesen mind a négyüket fogjuk irányítani, előfordul, hogy egyszerre többet is közülük. Eleinte azonban mindenki külön útról indul, csak a játék öt fejezete során kapcsolódik össze a sorsuk, így tehát minden fejezetben más helyszíneken kalandozhatunk, folyamatosan megtudva, hogyan is fognak találkozni egymással szereplőink. A helyszínek változatosak, a havas hegyektől a trópusokon át, sárkány- és trollbarlangokig is el fogunk jutni a kaland során. A helyszínek közt előfordul pár szobás, és hatalmas, térkép segítségével bejárható terület is. A játék nem titkoltan a fantasy műfaj bizonyos fokú paródiája, hiszen rengeteg utalással találkozhatunk más művekre, illetve azok kifigurázásával. Legviccesebb talán ezek közül az MMORPG-t játszó emberek a városban, akik mivel unalmas fantasy világban élnek, ezért egy játék segítségével belebújnak az izgalmas adóellenőrök életébe. A szerverszobában egy majom biztosítja a történések véletlenszerűségét, a bugok pedig igazi bugok (értsd bogarak).

A középkori online-gémerek...

...és a szerverszoba

TÖRTÉNET:
Aventasiában járunk, ahol épp háború dúl a gonosz Árnyéksereg és a Szabad emberek szövetsége közt. A bevezetőben egy öreg archeológus manó, bizonyos Mortimer MacGuffin épp egy utazó tündér feljegyzéseit próbálja megfejteni, melyben leírja, hogy a Nyugati tenger egyik szigetén lévő templomban van elrejtve a legendás varázstárgy, melynek tulajdonosa fogja meghatározni a világ sorsát. MacGuffin megtudja a kulcs helyét a rúnák lefordításával és épp értesítené Alistairt, az emberek főmágusát, amikor egy gonosz kinézetű békaember toppan be. Ő Munkus, Mortogának, az Árnyéksereg vezérének a fia, és troll katonáival egyből elhurcolja az öreg manót.

*** SPOILER ***

1. Fejezet: Előzmények
Egy elf hercegnő, becenevén Ivo, szemtanúja volt a manórablásnak, és elhatározza, hogy kimenti az öreget. Felugrik a sárkányra, amivel szállítják és eloldozza a köteleit, így MacGuffin ketrecestül együtt lezuhan. Itt lép be második főszereplőnk, Wilbur, a gnóm aki egy kocsmában dolgozik és minden álma, hogy varázsló lehessen. Hazafelé menet pont az útjába zuhan le a ketrec és MacGuffinnak nincs más lehetősége, átadja a gyűrűjét Wilburnak, hogy vigye el a főmágusnak Seastone városába. MacGuffin nem élvezheti sokáig a szabadságot, mivel a sárkány újra felszedi. Gnóm hősünk így hát útra kel nagyapja rakétáján, hogy beteljesítse küldetését.

MacGuffinnak nincs más választása, az első arra járónak odaadja a gyűrűt

Eközben Ivo a manó házában próbál nyomok után kutatni, ahol megtalálja a könyvet, amiben a legendás varázstárgyról ír. Elhatározza, hogy elviszi a főmágushoz.

2. Fejezet: A városban
Wilbur rakétája a városon kívül csapódik be, ahova azonban nehéz a bejutás, mivel a főmágust csak és kizárólag más mágusok látogathatják meg. Wilbur így hát a helyi varázslótanodában próbál szerencsét.

Wilbur csak nagy nehézségek árán tudja letenni a mágus vizsgát

Kemény próbatételek után - ahol még meg is kell halnia - leteszi a mágusvizsgát, ezzel teljesül élete álma és megkapja a lehetőséget, hogy átadja a gyűrűt a főmágusnak. A férfi elmondja hősünknek, hogy a templom Sordia szigetén található, így oda kell menni, ehhez azonban kell egy hajó.
Hősünk összefut Ivo-val, aki szintén a főmágushoz jött, így együtt keresnek járművet. Így találkoznak a Han Solo koppincs Nate-tel és háziállatával Critterrel, aki egy ismeretlen, rózsaszín, szőrös lény. Kiszabadítják őket Ma'zaz, az ork nő fogságából, cserébe, hogy elviszi őket a szigetre.

3. Fejezet: Az elsüllyedt sziget
Sajnos Munkus hamarabb ért a szigetre, de ügyesen kivonják a forgalomból egy időre, amíg megkeresik a varázstárgyat, amihez be kell mászniuk egy szörny gyomrába. Kifelé jövet belefutnak Munkusba és a katonáiba, de a nagy csetepatéban egy titkos portál nyílik, amibe Nate és Wilbur beleesik.

A varázstárgy egy gyönyörű szigeten van elrejtve

4. Fejezet: Vad vidéken
Ahogy két hősünk megérkezik a fura vidékre, máris leütik őket. Nate egy kriptában tér magához, élőhalottakkal körülvéve. Ők mondják el neki, hogy Wilburt elvitték az orkok a táborukba.

Nate mindent megtesz, hogy kiszabadítsa barátját az orkok fogságából

Nate próbálkozik bejutni, de ehhez ki kell állnia három próbát. Hősünk ez élőhalottaktól megtudja, hogy ez csak úgy lehet, ha megszerzi a legyőzhetetlen páncélt, sisakot és kardot. Nate hosszas kalandozás után rálel a fegyverekre, mialatt megismeri a sámán bivalyt, találkozik a bányászmanókkal, egy kétfejű trollal és még a történet elején megismert sárkánnyal is, aki mostantól visszavonultan él egy vulkánban.

Nate sokféle szerzettel összefut a kutatás során

A frissen szerzett harci felszereléssel már beengedik az orkok a táborba, ahol egy régi ismerőssel, Ma'zazzal kell megmérkőznie.
Eközben Ivo és Critter egy börtönben sínylődik Mortoga tornyában. A lány a rózsaszín teremtmény segítségével kiszabadul, majd megtalálják MacGuffint is és együtt szöknek el a várból.
Közben Nate egy maszkos fickó önzetlen segítségével könnyedén megnyeri a viadalt, így Wilburrel szabadon távoznak. Kint azonban Munkus és serege vár rájuk, és elveszik tőlük a varázstárgyat.

5. Újra a vad vidéken:
A csapat ismét összeállt, csak ezúttal fogságban Mortoga tornyában. Ivo egy amuletet mutat Wilburnek és Natenek és mondja, hogy érintsék meg. Ismét elteleportálnak a vad vidékre. Itt a lány elmeséli, hogy miután MacGuffinnal kiszabadultak, felkeresték a főmágust, aki adta ezt az amuletet, amivel visszaröpülhetnek az időben. Épp látják is, ahogy Nate bemegy az ork táborba. A férfinek leesik, hogy ő volt a maszkos ember és ő segített saját magának megnyerni a viadalt. Wilbur feladata pedig, hogy kicserélje a nála lévő varázstárgyat egy hamisra, így amikor jönnek ki a táborból, Munkus azt fogja magával vinni. A főgonosz a toronyban kinyitva az erkélyét egy nagy rakás bányászmanót szabadít a várra, hőseink pedig a sárkány hátán elrepülnek a naplementébe.

*** SPOILER VÉGE ***

GRAFIKA:
Mint már a bevezetőben is említettem, először a játék kinézete fogott meg, amit igényesen kidolgozott, részletgazdag 3D grafikával értek el a készítők.

A pályák kidolgozottsága csak úgy kényezteti a szemünket

Szerencsére ki is használták ennek előnyeit és több pályán is más nézőpontból látjuk a történetet. Sajnos ezek a nézőpontok mindig statikusak, de ne legyünk telhetetlenek, így is teljesen bele tudjuk magunkat élni hőseink kalandjaiba. Az animációk is nagyon jók, mivel 3D-sek, így teljesen simák is. Egyetlen kifogás lehet ezzel kapcsolatban, hogy nem mindig pontosak. Pl. amikor leteszünk egy tárgyat, akkor nem egészen oda kerül, de ez már csak szőrszálhasogatás. A pályák szinte élnek, rengeteg mozgás figyelhető meg a pályaelemekben, látszik, hogy mindenre ügyeltek a készítők, hogy bemutassák ezt az általuk kreált világot. A videóátvezetők se zökkentenek ki a játékból, hiszen ugyanolyan grafikával vannak készítve, mint a játék, csak moziszerűbben tárják elénk a történéseket.

A videoátvezetők alatt úgy érezzük, mintha játék közben lennénk

IRÁNYÍTÁS:
A játék kezelőfelülete elég egyszerű, alapból a teljes képernyőt látjuk, semmi se zavarja meg a látványt. Ha a kurzort a kép aljára mozgatjuk, akkor feljön a tárgylistánk, ami egy sorban kapott helyet, ahol mindig az összes felszerelésünket látjuk.

A felszerelésünkből a játéktér alján válogathatunk

A kurzorunk egy egyszerű nyilacska, ami alatt megjelennek a különböző funkciók, ha azt egy tárgy fölé visszük. Ilyenkor bal gombbal használhatjuk a már jól ismert funkciókat, mint megnéz, használ, beszél, stb., a jobb gombbal pedig mindig megvizsgálhatjuk az adott dolgot. A kurzor minden használható dolog felett pirosra vált, és a nevét is láthatjuk alul kiírva, de ha ez valakinek nem lenne elég, akkor az összes felfedezhető dolog helyét megtekintheti a space billentyű lenyomásával. Az olyan tárgyak, amikkel már nem bírunk mit kezdeni, azok a későbbiekben el is tűnnek innen és rájuk se lehet kattintani.
A dialógusok a régi jó bevált módon zajlanak - alul megjelennek a választható opciók, melyet karakterünkkel mondatni akarunk.

A konverzációk más kalandokból már jól megszokott módon zajlanak

FELADVÁNYOK:
A rejtvényeket nem bonyolították túl a készítők, túlnyomórészt tárgygyűjtés és tárgyhasználat jellemző a játékra, de néhol előfordulnak logikai feladványok is. A feladványok elég könnyűek, nem fogunk sehol elakadni napokig, nagy részük logikus is, csak néhol fordul elő olyan helyzet, amikor feleslegesen bonyolítottak meg valamit (pl. szükség van egy lila gombára, van nálunk gomba, meg lila festék - a játékos persze próbálná kombinálni a kettőt, de nem lehet - később kiderül, azért, mert előbb meg kell tudnunk, hogy nincs valódi lila gomba, így hamisat kell alkotnunk...). A sztori sajnos elég lineáris, habár többször van olyan feladatunk, ami több részből áll. A játékot még tovább színesítik ritkán előforduló minigame-ek, pl. az esőtánc, illetve egy helyen egyszerre 3 szereplőt is irányíthatunk, hogy az egyéni tulajdonságaikat kihasználva oldhassuk meg a feladatot. Mindenesetre kezdők is nyugodtan belevághatnak, senki se fog hónapoki elakadni a játékban.

Két logikai feladvány a nem túl gazdag listából

HANGOK, ZENE:
A játék zenéje mókás, tökéletesen illik az aktuális pályákhoz, csak sajnos néha abbamarad. Ez mondjuk nem annyira baj, mert rengeteg háttérhang van, ami hozzásegít, hogy még jobban beleéljük magunkat a játékba. A szinkronok is nagyon jók, minden karakternek jól eltalálták a hangját.

ÖSSZEFOGLALÁS:
Sokat vártam a játéktól, és szerencsére nem is kellett csalódnom benne. Nagyszerű fantasy paródia, amiben azért megvan az egyediség is. Szemkápráztatóan szép világot alkottak a készítők, tele élettel. A szereplők szerethetőek, mindegyikükkel könnyen lehet azonosulni. A feladványok pont olyan nehezek, hogy ne akadjunk el napokig, hanem inkább tudjunk koncentrálni a történetre. A hangok és zene még ezekre rádob egy lapáttal, így elég nehéz hibát találnunk a játékban. Ha mégis keresni akarunk, akkor csak azt tudom felhozni, hogy a játék közepe felé kicsit leül a történet, úgy érezni, mintha a készítők túl sok ötletet akartak volna belezsúfolni a játékba, és ráadásul a sok ide-oda mászkálás is unalmas lehet.

ÉRTÉKELÉS: 8

EGYÉB:
A játék futtatásával semmi gond nem volt. Magyarítás eddig még nem készült hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.